A nephropathia diabetica kialakulásában és progressziójában egyéb rizikótényezők mellett a zsíranyagcsere rendellenességeinek meghatározó szerepe van. Nemcsak a lipoproteinek mennyiségében, de minőségi összetételében is változás következik be. Megnő a módosult lipoproteinek aránya, az arterioszklerózis folyamata felgyorsul. Cukorbetegségben egyrészt atherogen lipidprofil jön létre (emelkedik a szérum koleszterin, VLDL, LDL, a kis denz LDL, IDL és a triglicerid, csökken a HDL szintje), másrészről azonban a kóros lipoproteinek maguk is hozzájárulnak a vesekárosodás kialakulásához. Az említett elváltozások az albuminuria növekedésével, a GRF csökkenésével egyre markánsabbak lesznek. Művesekezelés mellett a dializáló membránok minősége, hasi dialíziskor a dializáló folyadék összetétele, vesetranszplantációt követően az immunszupresszív kezelés is jelentős hatással van a szérum lipidszintekre. Nephropathiás cukorbetegekben a zsírok indukálta kóros élettani folyamatok, valamint a hyperglykaemia és a hipertónia egymást erősítik a vesekárosodás kialakításában. A glomerulopathia mellett a kialakuló tubulointerstitiális károsodások is fontos szerepet játszanak a renalis diszfunkció létrejöttében. A vesekárosodás kialakulását késleltető antilipémiás kezelésre főként a statinok és a fibrátok, illetve ezek kombinációi alkalmasak. A statinok jelentős pleiotróp hatásuk révén javítják az endothelfunkciót, csökkentik az LDL-oxidációt proteinuriát, a trombocitaaggregációt, a prokoagulációs faktorokat, a sejtproliferációt és jelentős gyulladáscsökkentő hatással rendelkeznek. A fibrátok ugyanakkor hatékonyabban csökkentik a triglicerid és a kis denz LDL szérumszintjét, valamint emelik a HDL-t. Újabb ígéretes lehetőség az ezetimib alkalmazása, amely jól kombinálható statinok adásával, a nemkívánatos mellékhatások kockázatának fokozása nélkül, a lipidcsökkentés további jelentős javítása mellett.