A sürgősségi ellátásban egyre inkább terjednek a gyors helyzetfelismerést és döntést lehetővé tevő, a feltétlenül szükséges helyszíni ellátást és a célirányos betegutat meghatározni segítő protokollok és algoritmusok. Ezek - adott esetben kötelező - használata azonban nem tiltja és nem is teszi feltétlenül feleslegessé a megbízható klinikai ismeretekre, nem időt húzó, de gondos helyszíni vizsgálatra alapozott orvosi gondolkodást. Ugyanakkor utóbbinak nem szabad indokolatlan időveszteséget okoznia vagy spekulatív alapon szembe kerülnie a feltétlenül szükséges teendőket diktáló algoritmussal.