A méhnyak Chlamidia trachomatis fertőzését kísérő hüvelyfertőzések fiatal nőkben / Újházy András [et al.]
Bibliogr.: p. 389-390. - Abstr. hun.
In: Magyar Nőorvosok Lapja. - ISSN 0025-021X. - 2005. 68. évf. 6. sz., p. 385-390. : ill.
A szerzők a Chlamydia trachomatis cervicitis és a hüvelyfertőzések együttes előfordulását vizsgálták fiatal, szexuálisan aktív nőkben. Felmérésükben összesen 387, 24 évnél fiatalabb nő vett részt, akik közül 203 (I. csoport) klinikailag panaszmentes volt, 162 beteg (II. csoport) fertőzésre utaló panaszok miatt jelentkezett nőgyógyászati vizsgálaton (22 résztvevő hiányosan töltötte ki a kérdőívet). Adataikat a teljes beteganyagon túl a két alcsoportban is értékelték. A résztvevők kérdőívet töltöttek ki, melyben korábbi nőgyógyászati betegségeikről, valamint jelen panaszaikról nyilatkoztak. A fizikális vizsgálat során bakteriológiai mintavétel történt a cervixből és a hüvelyből. A Chlamydia trachomatis kimutatása kizárólag a méhnyakból történt, polimeráz láncreakcióval (Amplicor, Roche Diagnostica), a hüvelyváladékot mikroszkópos vizsgálattal értékelték. A leggyakoribb hüvelyfertőzés a méhnyak C. trachomatis fertőzése mellett a bakteriális vaginosis volt. Míg pozitív chlamydia-lelet mellett a bakteriális vaginosis gyakorisága 33,3% volt, addig C. trachomatis-negativitás esetén ez 11,6%-nak bizonyult (p<0,005; OR:3,79; 95%CI: 1,46-9,63). Összességében a genitális chlamydiafertőzésben szenvedő nők 55,6%-ában, míg a negatívok 30%-ában állapítottunk meg hüvelyfertőzést (p<0,01; OR:2,92; 95%CI: 1,24-6,9). Bakteriális vaginosis esetén szignifikánsan gyakoribb volt a méhnyak chlamydia fertőzése, mint hüvelyfertőzés nélkül: 17,6%, illetve 4,5% (p<0,005; OR:4,5; 95%CI: 1,63-12,36). Bakteriális vaginosis és a cervix Chlamydia trachomatis fertőzése között szoros összefüggést találtak mind a panaszmentes, mind a panasz miatt vizsgált betegekben. Bakteriális vaginosis mind a panaszok miatt jelentkező, mind a panaszmentesen szűrővizsgálatra jelentkező fiatal nőkben a cervix Chlamydia trachomatis fertőzésének lehetőségére hívja fel a vizsgáló orvos figyelmét.