A hosszú távú prospektív klinikai vizsgálatok eredményei amellett szólnak, hogy a vércukorszint emelkedése folyamatos rizikófaktornak tekinthető. Számottevő mértékben fokozott cardiovascularis kockázattal jár már az IGT is. Nagy epidemiológiai tanulmányok adatai szerint a cardiovascularis szövődmények előfordulásának és prognózisának egyaránt egyértelműbb előrejelzője a postprandialis hyperglykaemia, mint az éhomi vércukorszint emelkedése. A szerző röviden áttekinti a lehetséges patomechanizmusokat. A postprandialis hyperglykaemia terápiás befolyásolására irányuló tanulmányok közül a STOP NIDDM vizsgálatban IGT-s betegekben acarbose-kezelés mellett az új hypertonia kialakulásának kockázata 34%-kal, a myocardialis infarctus előfordulása 91%-kal, bármilyen cardiovascularis esemény (első történés) kockázata 49%-kal csökkent. A tanulmányhoz tartozó alvizsgálatban igazolták, hogy a carotis intima-media vastagságának progressziója acarbose-kezelés mellett mintegy felére csökkent. Repaglinid-kezelés mellett 2-es típusú diabeteszesekben a carotis intima-media vastagságának regresszióját figyelték meg. A HEART2D vizsgálat célja annak igazolása, hogy infarctuson a közelmúltban átesett 2-es típusú cukorbetegekben a postprandialis vércukor-emelkedés mérséklése révén a lisproinzulin-kezelés egyúttal alkalmas a cardiovascularis kockázat csökkentésére is.