A neuroplaszticitás lehet az alapja minden fizioterápiás módszernek. Ez az agy egész életen át tartó új tapasztalatokra támaszkodó reorganizációs képessége. Stabil plaszticitás a neurogenezis és a szinaptogenezis révén alakul ki reverberációs körök felépítésével. A neuralis plaszticitás különböző feltételek között jelenik meg: a normális idegrendszeri fejlődés során (egyedfejlődési plaszticitás, tevékenységhez kapcsolt plaszticitás, klasszikus tanulás, memória működésén alapuló plaszticitás), és az elvesztett funkciókhoz kapcsolódó adaptatív mechanizmus során (károsodáshoz kapcsolódó plaszticitás). A neuroplaszticitás alapmechanizmusa az agyműködés változása tanulási folyamat során, melyet a fizioterapeuta tevékenységével támogat. A neuroplaszticitással kapcsolatos irodalmi adatok kerülnek ismertetésre a tanulmányban.