Bevezetés: A magzati vérkeringés három shuntje, a ductus venosus, foramen ovale és a ductus arteriosus közül szonográfiás diagnosztikus szempontból a ductus venosusnak van a legnagyobb jelentősége. Ez a rövid ér a köldökvéna oxigéndús vérét a szív bal pitvarába, majd kamrájába vezeti, majd a vér innen ellátja a myocardiumot és a központi idegrendszert. Célkituzés: A szerző vizsgálatainak célja az volt, hogyan ítélhető meg ultrahanggal a ductus venosusban a pulzatilitás index és a véráramlás sebesség hullámformák alapján a magzatok jólléte. Betegek és módszer: A szerző a terhesgondozás során 102 szövődménymentes terhességből származó magzat és 14 növekedésben retardált magzat ductus venosus véráramlás sebességét vizsgálta színkódolt Doppler-szonográfiás készülékkel. Eredmények: A ductus venosus véráramlás sebesség hullámformáinak két csúcsértéke van: a magasabb a kamrai systole alatt látható, a kisebbet pedig a kamrai diastole passzív telődése idézi elő, majd a következő minimális sebesség, esetleg negatív komponens a pitvari kontrakciót jelzi. Következtetések: A ductus venosus véráramlás vizsgálata betekintést ad az élettani, valamint a kóros állapotokba, és képes előre jelezni a veszélyeztetett magzatokat, illetve az újszülöttkori betegségekre hajlamos magzatokat.