Az allergiás betegségek gyógyításában az antihisztaminok, H1 receptor-antagonisták fontos szerepet töltenek be. Az első generációs antihisztaminok kielégítő receptor-blokkoló hatás mellett erős szedatív mellékhatással bírtak, ezért alkalmazásuk korlátozott volt. A korai második generációs antihisztaminok hatékonyabban enyhítették az allergiás tüneteket, azonban gátolták a k-ioncsatornákat, ami zavarta a pitvar-kamrai átvezetést, aritmiát okozott. A loratadin (pl. Claritine) a korszerű H1 Receptor-antagonisták közé tartozik. Antihisztamin hatása erős, nem szedatív, nem befolyásolja a K-ioncsatornák működését, nem kardiotoxikus. Csökkenti az ICAM-i expresszióját, ezáltal mérsékli az allergiás gyulladás aktivitását. ICAM-i-gátlás útján mérsékli a légúti rhinovírus infekció tüneteit. Terápiás adagban nem befolyásolja a gyermekek koncentrálóképességét, mellékhatása azonos a placebóéval.