A szerzők a malignus lymphomák kezelésében használatos és a közeljövőben valószínűleg használható immunterápiás lehetőségeket ismertetik. Az immunterápiás törekvések feloszthatók aszerint, hogy antitesteket, biológiai mediátorokat (citokinek, kemokinek), vagy magát a tumorantigént juttatják a szervezetbe. Az antitest-terápia ma már rutin beavatkozás, itt elsősorban az anti-CD20, de az izotóppal konjugált anti-CD20 (I131 és Y90), valamint hasonló sejtspecifikus markerek elleni antitesteket alkalmazzák. Speciális terület a bispecifikus antitestek alkalmazása. Az aktív immunizálás rendkívül ígéretes beavatkozás, számos lehetőséget próbáltak már ki, és a klinikai eredmények is jók. Ezen kezeléseket is fel lehet osztani aszerint, hogy a tumorantigén-prezentáció in vitro történik a dendritikus sejtek részére, vagy in vivo alkalmazzák a tumorantigént adjuvánshoz kötve, vagy pedig transzfekcióval juttatják a szervezetbe a kódoló génszakaszt. További lehetőség a citokinek, biológiai mediátorok (interferon, GM-CSF, IL-2, IL-12) elsősorban adjuvánsként való alkalmazása. Külön terület a kostimulatorikus molekulák (CD40L) expresssziójának fokozása a tumorsejten, vagy a gátló molekulák (CTLA-4) blokkolása. Az innate immunitás felhasználásával CpG szekvenciához kötött tumorantigén-szekvenciák a Toll receptorokon keresztül képesek immunválaszt indukálni. Speciális területe az immunterápiának a reaktív T-sejt-terápia, amit már régóta használnak mint donorlymphocyta-infúziót az al-logén őssejtterápia kiegészítéseként. Klasszikus Hodgkin-kóros betegekben EBV-specifikus autológ T-sejtekkel a tumortömeg csökkenése érhető el.