A növekedési hormonserkentő ghrelin az 1999-ben történt felfedezése óta az érdeklődés középpontjában áll. Ez annak köszönhető, hogy a növekedési hormon, adrenokortikotropin és a prolaktin elválasztásának befolyásolásán kívül jelentős szerepe van többek között az étvágy, a szénhidrátháztartás és a zsíranyagcsere szabályozásában, és hatással van a gyomorsav-szekrécióra, gyomormotilitásra és szívmuködésre, valamint az immunrendszerre és a sejtproliferációra is. A ghrelin elsősorban a gyomornyálkahártyában termelődik, de minden szövetben szintetizálódik többek között: a hypothalamusban, hypophysisben, hasnyálmirigyben, tüdőben, immunsejtekben, placentában, petefészekben, herében és vesében, valamint különböző daganatokban (hypophysisadenomában, neuroendokrin, hasnyálmirigy-, tüdő- és pajzsmirigydaganatokban). Génstruktúrája és receptora rokon a motilinéval, mindkettő a felső gastrointestinalis traktusban termelődik és prokinetikus hatású a bélrendszer motilitására. A ghrelinreceptor, korábbi nevén növekedési hormon szekretagóg receptor, a G-fehérjéhez kapcsolt receptorok közé tartozik, hét transzmembrán doménnal rendelkezik. A központi idegrendszeren kívül a vesében, pajzsmirigyben, hasnyálmirigyben, szívizomban és lépben is kimutatható. A ghrelin szintézisének, elválasztásának számos szabályozó faktora ismeretes. Az éhezés és az alacsony testtömegindex emelkedett endogén ghrelinszintet eredményez, míg a táplálékbevitel, hyperglykaemia, magas inzulinszint és magas testtömegindex keringő mennyiségének csökkenésével jár. Az eddigi széles ismeretanyag mellett számos kérdés még megválaszolatlan, keveset tudunk például a lokálisan képződő ghrelin hatásairól és szerepéről a sejtanyagcsere folyamataiban.