A szerzők a pszichogén meddőség pszichodiniamikai háttértényezőinek felderítésére négy szinten vizsgáltak húsz infertilis párt:1. A kapcsolat működésmódját a Közös Rorschach-tesztben nyomon kísérhető interakciós jellegzetességek alapjárt, a kommunikáció (érvényes) sajátosságain keresztül.2. Az induviduális személyes lelki érintettséget, az egyéni Rorschach-teszt (pozitív-negatív) választásainak és a táblák címadásának útján.3. A személyes érintettségek összefonódását az azonos lelki térben (Rorschach-táblák) megjelenő, a táblák felszólító jellegének mentén nyert hasonló pozitív, illetve negatív választási reakciókból.4. A feltételezett rejtett megegyezést (kollúziót) fenntartó tényezőket a Közös Rorschach választartalmi elemzésével. A kontrollcsoportot húsz, gyermekfogadásra készülő, azonos szocioökonómiai helyzetű, iskolai végzettségű és korcsoporthoz tartozó pár képezte.Az eredmények a Jürg Willi által konceptualizált "fallikus kollúzió" pszichodinamikai és interperszonális kapcsolatműködési jellegzetességeit tárták fel. Eszerint a funkcionális meddő párok személyes fejlődésében az ödipális szakaszban (3-6 év) kialakult, rögzült konfliktus állapítható meg. Ez a felek közös, azonos "Achilles-pontja". Egymást választásukat azonos sérelem, azonos lelki sors és az a remény táplálja, hogy közös életükkel megoldják az eredeti sebződés keltette problémáikat. Megvalósluló kapcsolatukat a közös, autoritástól, felnőttségtől, nemi szerepvállalástól való félelem tartja fenn. "Mintha felnőtti" létezésük a gyermekségből felnőttségbe vezető átmeneti állapot, "köztes lét", miközben manifeszt, szinten a beteljesedést (saját gyermeket) remélik. Az interakciók "hintajátékára" a partner látványos megerősítése, ugyanakkor kritikája, leértékelése és figyelmen kívül hagyása jellemző. Mindezek megismerése biztató irányt mutat a "pótlólagos személyiségfejlődés" terápiás elősegítése felé.