A follicularis lymphomák a non-Hodgkin-lymphomák 30-35%-át teszik ki a fejlett országokban. Magyarországon intézeti adataink és a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján ez az arány alacsonyabb, kb. 15-20%, de egyértelműen emelkedő tendenciát mutat. CÉLUNK az Országos Onkológiai Intézet anyagában 1990?1995 között diagnosztizált follicularis lymphomák áttekintése és újraértékelése volt az újabb immunhisztokémiai és molekuláris patológiai módszerek felhasználásával. Vizsgáltuk a különböző módszerek (szövettan, immunhisztokémia, immunglobulin nehézlánc- és bcl-2-génátrendeződés) diagnosztikus értékét.ANYAG ÉS MÓDSZER: 53, korábban follicularis, centrocytás vagy centroblastos lymphomának diagnosztizált esetet tekintettünk át. A szövettani revízió után immunhisztokémiai (CD20, CD3, bcl-2, CD10, bcl-6, CD5, p53, cyclin D1, Ki-67) és molekuláris patológiai (immunglobulin nehézlánc- és bcl-2-génátrendeződés) vizsgálatokat végeztünk a betegek paraffinba ágyazott anyagaiból. A klasszifikáció az új WHO-beosztás alapján történt. EREDMÉNYEK: Az 53 eset revíziója után 37 follicularis, 11 diffúz nagy B-sejtes, 1 köpenysejtes és 1 marginális zóna lymphomát, 1 noduláris lymphocyta-predominanciás Hodgkin-lymphomát és 2 follicularis hyperplasiát diagnosztizáltunk. Az egyes celluláris antigének, fehérjék expressziója összefüggést mutatott a follicularis lymphomák differenciáltsági fokával. A CD10, bcl-2 és Ki-67 expressziója összefüggést mutatott a grade-del. A p53-expresszió ritka volt. Paraffinba ágyazott mintákból az esetek 55%-ában tudtunk bcl-2-génátrendeződést kimutatni. KÖVETKEZTETÉSEK: A különböző vizsgálómódszereket összehasonlítva megállapíthattuk, hogy önmagában a szövettan nem elegendő a pontos diagnózishoz. Az esetek 90%-a az immunhisztokémia segítségével megoldható volt. További 10%-ban a diagnózis részben a molekuláris patológia eredményein alapult.