Célkitűzés: Kísérleteinkben azt vizsgáltuk, hogy az egyetlen alkalommal, futószalagon végzett fizikális terhelés, mint prekondicionáló inger, milyen módon befolyásolja a 24 óra múlva előidézett low-flow iszkémia és reperfúziós (I/R) ciklusok alatt a szívizom kontraktilis funkcióját. Módszer: Kutyák egyik csoportját (n=7) 21 percen keresztül, fokozatos terhelés mellett futószalagon futtattuk, míg az állatok másik, nem futtatott csoportja (n=9) kontrollként szolgált. 24 óra múlva altatásban mellkasmegnyitást követően miokardiális iszkémiát idéztünk elő a bal koronária deszcendens anterior ágának (LAD) kétszer 20 percig tartó szukítésével olyan módon, hogy az ér alapáramlását (CBF) 50%-kal csökkentettük. Az I/R ciklusok alatt piezoelektromos kristályok segítségével mértük az iszkémiás és ép területen kialakuló szegmentális rövidülés változását (%SS-t). Eredmények: A kontrollcsoportban, ismételt iszkémia hatására a %SS a kiinduló értékhez képest 40ą7, illetve 55ą8%-kal (p<0,05) csökkent. Ezzel szemben, a 24 órával korábban futtatott állatokban (a terhelés során a szívfrekvencia átlagosan 93ą12 ütés/perccel emelkedett) iszkémia hatására a %SS 58ą10 (p<0,05 vs. kontroll) illetve 61ą8%-kal (ns vs. kontroll) csökkent. A reperfúzió minden esetben a CBF és %SS teljes helyreállását eredményezte. Következtetés: Egyetlen alkalommal végzett szubmaximális fizikális terhelés kifejezettebb mértékben csökkentette a 24 óra múlva előidézett low-flow iszkémia során az iszkémiás terület kontraktilitását. Feltételezzük, hogy a terhelés következtében a szív adaptálódik az iszkémiás stresszhez; azaz kontraktilitásának fokozott csökkentésével, s ezáltal oxigén- és energiaigényének mérséklésével válaszol az azt rövid időn (24 óra) belül követő iszkémiára. Ez hozzájárulhat a szívizom integritásának tartósabb megőrzéséhez iszkémiás állapotokban.