A világ fejlett országaiban a demográfiai adatok szerint igen jelentős mértékben nő az átlagéletkor, csökken a népszaporulat, s a 70 év feletti korosztály aránya dinamikusan emelkedik. Az öregedés személyre szabottan zajlik, s csak laza kapcsolatban van az életkorral, a normális és kóros folyamatok sajátos egyéni kombinációi alakulnak ki. A normális öregedés során a biológiai strukturális változások a funkciók kapacitását csupán beszűkítik, de a megmaradt homeostasis elegendő az egészséges életvitelbe. Az idős beteg elváltozása általában tünetszegény, így nagy jelentősége van a klinikai laboratóriumi diagnosztikának. A hazai és nemzetközi irodalomban azonban a korfüggő értékhatárok ismertetése rendkívül hiányos. A szerző célja az, hogy összefoglalóan bemutassa a jelentősebb laboratóriumi paraméterek alakulását. A vizsgálati eredmények egy része emelkedő tendenciájú (pl. leptin, glukóz, homocisztein, prostata-specifikus antigén stb.), ami mögött a fokozott termelődés mellett a lassult lebomlás és kiválasztás is állhat, változatlan maradhat (pl. vér-pH, IgA, IgG, prolaktin, alfa-1 savanyú glukoprotein stb.) vagy csökken (pl. albumin, kreatininürítés, D-vitamin, aldoszteron stb.). A szerző véleménye szerint az időskori állapotvizsgálatoknál helyesebb lenne longitudinális elemzéseket végezni a keresztmetszeti analízisek helyett.