A szerzők áttekintik az idegszöveti víztartartalom- és az agyi térfogat-szabályozás fő kérdéseit. Részletesen foglalkoznak a különféle agyoedemák keletkezésének és felszívódásának molekuláris mechanizmusaival. Bemutatják az elmúlt évtizedben megismert vízcsatornafehérjék központi idegrendszerben előforduló formáit. Szakirodalmi áttekintés és saját vizsgálataik alapján elemzik az akvaporin-1 (AQPI) és az akvaporin-4 (AQP4) élettani és kórtani jelentőségét, valamint a centrális neuroendokrin (vazopresszin- és atriopeptin-) szabályozás szerepét. Ismertetik a diffúzió súlyozott mágneses rezonanciás multikompartment-T2 MR-vizsgálat és a T1-víztérkép-technológiák kombinációjával készített kvantitatív víztérképek diagnosztikai értékét a kísérletes agyoedema-kutatásban és a klinikai gyakorlatban. Véleményük szerint e technológiák fontos szerepet játszhatnak a jövőben a különböző neuropatológiai állapotokhoz társuló agyoedema elleni gyógyszerek kifejlesztésében és ezek hatásának tesztelésében állatkísérletes és terápiás szinten egyaránt. A vazopresszinantagonisták, az atriopeptinagonisták és az akvaporin-4 (mint lehetséges célpont) új agyoedemacsökkentő gyógyszerek kifejlesztését ígérik.