A szerzők l997-ben vezették be a fedett tűződrótos módszert az acromioclavicularis ficamok kezelésére. Azt megelőzően két évtizeden keresztül a tűződrótos-húzóhurkos eljárást alkalmazták, szalagvarrattal vagy a nélkül, ami lehetőséget adott a két módszer összehasonlítására. A tűződróttal végzett minimál invazív eljárás hasonló eredményeket hozott. Feltárásos műtétnél azonban számolni kell a műtéti szövődményekkel és az esetek többségében keloidos heggel. Az a felismerés, hogy a menetes, kellő vastagságú dróttal végzett tűzés gyakorlatilag kivédi a drótvándorlást és dróttörést, és nincs szükség hosszadalmas, kényelmetlen rögzítésre (mint a korábban javasolt tűződrótos eljárásoknál), a módszer széles körű bevezetését alapozhatja meg. Előny továbbá, hogy egyszeri hospitalizálás elegendő, a tűződrót ambulanter eltávolítható.