A PD-kifolyó oldat CA125, TGF béta 1 és béta 2-mikroglobulin szintjeinek kapcsolata a peritonealis transzport változásaival CAPD-kezelt betegeken / Mácsai Emília [et al.]
Bibliogr.: p. 39-40. - Abstr. hun., eng.
In: Hypertonia és Nephrologia. - ISSN 1418-477X, eISSN 2498-6259. - 2005. 9. évf. 1. sz., p. 35-40. : ill.
A peritonealis dialízisben észlelt ultrafiltrációs elégtelenség hátterében álló patobiokémiai események minden részletükben még nem tisztázottak. A kifolyó oldatban mért "peritonealis markerek" szintjeinek kinetikája - valószínűleg a transzportparameterek változásaival korrelációban - a submesothelialis térben zajló remodelling folyamatokat tükrözi. Célunk annak vizsgálata volt, hogy a peritonitis befolyásolja-e ezen degeneratív folyamatokat, és ha igen, milyen módon. 53 betegen (férfi/nő 35/18, kor 39-65 év) 30 hónapos megfigyelési idő alatt összehasonlítottuk az éjszakai kifolyó oldatból mért CA125 (mesothel sejttömeg, viabilitás), TGF béta 1 (fibrosis), és béta 2-mikroglobulin szintek alakulását. Szignifikáns növekedés mutatkozott a közvetlen pre- és postperitonitises béta 2-mikroglobulin szintekben (4,21±2,6 mg/l versus 7,36±5,3 mg/l) 33 beteg 43 peritonitisét regisztrálva, hasonló összefüggést találtunk, ha a teljes beteg-populáció legelső és legutolsó adathalmazát hasonlítottuk össze (3,51±1,5mg/l versus 6,29±2,4 mg/l), illetve akkor is, ha külön vizsgáltuk a peritonitises és nem-peritonitises betegcsoportot. Ugyanakkor a CA125 és TGF béta mérésével nem találtunk korrelációt a konvencionális PD-paraméterekkel. Az éjszakai kifolyó oldat (béta 2-mikroglobulin-szintje a peritonealis membrán "öregedési" markere lehet, a kifolyó oldat mért szintje nem függ össze direkt módon a korábbi peritonitises epizódokkal. A CAPD kimenetele szempontjából prediktívebbnek tűnik a CA125 és TGF béta 1 vizsgálatokhoz képest.