A szerzők hosszú kórházi kezelést igénylő anyák ápolása során felmerülő lelki kérdéseket interjúk formájában vizsgálták, de tanulmányozták a hosszú ápolás finanszírozási kérdéseit is. Az osztály terhespatológiai részlegén 2003. augusztus 1. és 2004. május 15. között ötven várandóst ápoltak különböző medicinális okok miatt hosszú ápolású formában (aktív kórházi ágyon eltöltött maximális ápolási idő - felső érték - krónikus ágyon). A vizsgálati anonym kérdőív 17 kérdést tartalmazott négy fő szempont köré csoportosítva (tartós kórházi kezelés kapcsán tapasztalt anyai lelki változások, a kórházi körülmények és ellátás objektív és szubjektív értékelése, a hosszú ápolás és az anya-apa-magzat kapcsolat alakulása, valamint vélekedések és igények a szülészeti ellátáson kívüli lelki támaszadás szükségességéről). A vizsgált 50 várandós anyából 37 a hosszú kórházi tartózkodást jelentős lelki teherként élte meg, és azt nem a kórházi kezelés testi kínjaiként, hanem a bezártság, a kapcsolattartás nehézsége és a párkapcsolat veszélyeztetéseként élte meg. A hosszú ápolást gazdasági oldalról szemlélve a nemrég bevezetett teljesítménylimit nem jelent feltétlen teljesítménykorlátozást. Közgazdasági számítások szerint úgy tűnik, hogy a teljesítmény abban az esetben is pozitív szaldójú, ha ezzel csak a változó költségek növekednek és a meglévő ágyak kihasználtsága is azt megengedi azt. Így gazdasági oldalról is vállalható a 60%-ra, majd 30%-ra redukált finanszírozási környezetben az orvosilag indokolt esetekben betegeket felvenni és ellátni.