A mikroalbuminuria megelőzésének jelentősége : a trandolapril és verapamil hatása 2-es típusú diabéteszes, hipertóniás betegekben (BENEDICT-vizsgálat) / Kiss István
Bibliogr.: p. 35. - Abstr. hun., eng.
In: Metabolizmus. - ISSN 1589-7311. - 2005. 3. évf. 1. sz., p. 32-35. : ill.
A mikroalbuminuria nemcsak a renális károsodás mértékét, hanem a kardiovaszkuláris rizikót is jelzi, mivel megjelenése az endothel-diszfunkcióra utal. Kialakulásának késleltetése, mértékének csökkentése tehát egyidejűleg jelent kardio- és renoprotektív terápiát. Az eddigi vizsgálatok az antihipertenzív gyógyszerek már kimutatható mikro- vagy makroalbuminuriára, proteinuriára gyakorolt hatását vizsgálták. A Bergamo Nephrologic Diabetes Complications Trial (BENEDICT- vizsgálat) volt az első, amelyben normalbuminuriás diabéteszes, hipertóniás betegekben vizsgálták a mikroalbuminuria megjelenésének gyakoriságát, trandolapril, verapamil és kombinációjuk alkalmazásával. A placebokontrollált vizsgálat eredménye bizonyította az ACE-gátló és nem-dihidropiridin kalciumantagonista kombinációjának kifejezett hatékonyságát a mikroalbuminuria kialakulásának késleltetésében. Ez a vizsgálat is alátámasztotta a szakmai irányelvek azon részét, amely szerint a nagyon nagy többletrizikóval rendelkező diabéteszes, hipertóniás betegekben mind a célvérnyomás elérése szempontjából, mind pedig a kardio-renális védelem kialakításához kombinált antihipertenzív terápiára van szükség, mely kombináció alapgyógyszere mai ismereteink szerint az ACE-gátló és a kalciumantagonista gyógyszer kell legyen.