Bevezetés és célkitűzés: A szerzők korábbi elemzésük folytatásaként összefoglalják a magyar májátültetési program első 10 évében észlelt szövődményeket és a mortalitást befolyásoló tényezőket. Módszer: Az áttekinthetőség kedvéért e tényezőket három csoportba osztják: beteg- (recipiens) jellemzők, perioperatív jellemzők és szövődmények. A fejlődés szemléletesebb bemutatására az adatokat két időszak között hasonlítják össze. Eredményeiket táblázatokban és statisztikai ábrákban mutatják be. Egyvariációs összehasonlítások esetén a folytonos (számmal leírható) adatokat a populáció homogenitásvizsgálata után (Levene-teszt) kétmintás (student) t-próbával, illetve Mann?Whitney-féle U-teszttel, a kategorikus adatokat c2-próbával, a túlélést Kaplan?Meyer- (log rank) analízissel vizsgálták. Az univariációs tesztekben statisztikailag szignifikánsnak talált adatokat ezután multivariációs (Cox-regressziós) analízisbe vitték. A halálozást befolyásoló folytonos adatok esetén ún. ?cut off point? meghatározáshoz ROC analízist végeztek. Az eredményeket akkor tekintették szignifikánsnak, ha a p < 0,05 volt. Eredmények: Kiemelik, hogy a kezdeti időszakban a halálozást elsősorban technikai tényezők (artériás thrombosis), a későbbiekben pedig inkább a perioperatív folyadék- és transzfúziós terápia befolyásolták. Megállapítják, hogy a szepszis és a műtét után észlelt veseelégtelenség a mortalitást folyamatosan befolyásoló legfontosabb tényezők maradtak, noha arányuk a fejlődéssel drámaian csökkent. Következtetések: A magyar májátültetési program szövődményaránya, fokozottabb kockázatú beteganyag mellett, napjainkra az európai központoknak megfelelő szintre csökkent, technikai eredetű szövődmények a túlélést már nem befolyásolják.