A hangszeres zenészek leggyakoribb mozgásszervi panasza a nyak-váll régió fájdalma. A cselló- és hegedűszakos hallgatókon, valamint egy kontrollcsoporton végzett nyaki és vállövi vizsgálatok célja a nyaki panasszal együtt járó mozgásszervi elváltozások kimutatása volt. A nyakfájdalmak gyakorisága ellenére a vizsgálatok során sem nyaktartásbeli eltérés, sem nyaki izomdiszbalansz, sem nyaki mozgásterjedelembeli különbségek nem mutatkoztak meg a zenészek és a kontrollcsoport között. Ellenben mindkét zenész csoportban "előrehelyezett válltarás", és a lapockák abdukált, elevált és kifele rotatios állása alakult ki - bal oldalon nagyobb mértékben - , amit vállövi izomdiszbalanszok is tükröznek, elsősorban a vállövi elevatorok és depressorok között. Az azonos gyakoriságú nyaki panaszok ellenére a m. trapesius felső részének fokozott feszessége másfélszer gyakoribb a hegedűsöknél, mint a csellistáknál, valamint a lateralflexios irányú nyakizomerő is átlagosan kisebbnek bizonyult a hegedűsöknél. Ebből arra következtethetünk, hogy a hegedülés nagyobb megterhelést jelent a nyak-váll régiónak, pontosabban a m. trapesius felső részének, mint a csellózás. A nyakfájós és trapesius myalgiával rendelkező zenészek elülső nyakizomereje gyengébbnek mutatkozott a panaszmentes személyekéhez képest, melyet kezelésük során elengedhetetlen figyelembe venni. Emellett a felső testféli hypermobilitással rendelkező zenészek minden irányú nyakizomereje gyengébb volt. A zenészek kezelése során az elülső nyakizmok erősítéséhez szükséges a hát és vállövi izomzat erősítése, esetleg tartáskorrekció is. A túlterhelésből adódó fájdalom megszüntetésére m. trapesius felső részének relexációs, izomkoordinációs tréninge ajánlott - például testtudatosító módszereken keresztül-, melyet a zenészek a mindennapok során a nyakfájdalom megelőzésében is alkalmazhatnak.