A tanulmány célja bemutatni az önkéntes ápolói nyilvántartási rendszer bevezetésének körülményeit és a továbbképzési rendszer megvalósulásának lehetőségeit Németországban. A minőségszemlélet előtérbe kerülésével fontos, hogy a német egészségügyi ellátórendszernek makro-szinten is álljanak rendelkezésére olyan adatok, amelyek megbízhatóan mutatják a szakképzettséggel rendelkező ápolók tartományi és országos megoszlását. Az Ápolói Kamara életre hívására, amely egy nyilvántartási rendszert kézben tarthatna más országokhoz hasonlóan, még nem teremtődtek meg a jogi feltételek. Az ápolásban a minőségirányítás és -fejlesztés törvényi bevezetése azonban megköveteli, hogy szakmai standardok alapján nyilvántartott ápolók dolgozzanak a rendszerben, akiknek a bizonyos időközönkénti szakmai továbbképzése egységes elvek alapján működik. A német modellkísérlet még számos ponton szorul finomításra, azonban az elveiben megvalósuló szempontok igazodnak a világ fejlettebb országainak továbbképzési és nyilvántartási gyakorlatához.