A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán 1989-től folyik diplomás ápoló (jelenleg ápoló) képzés, melynek gerincét az ápolási gyakorlatok alkotják. Az eddig eltelt 14 év során számos tantervmódosítás történt annak érdekében, hogy a képzés végén olyan sokoldalúan képzett, felelősségteljes gyakorlati szakemberek kerüljenek az egészségügyi rendszerbe, akik nem csak szakmailag, hanem emberi tulajdonságaik alapján is alkalmasak az eredményes gyógyító-ápoló munka végzésére. Az ápoló képzés tanterve elsősorban a klinikai ápolási gyakorlatok keretében teszi lehetővé az ismeretszerzéssel koordinált és megfelelő mennyiségű gyakorlást, vagyis a szükséges jártasságok és készségek elérését. A szerzők a szakmai gyakorlatok hatékonyságát tantárgyelméleti oldalról közelítik meg, és bemutatják azokat a didaktikai módszereket, amelyekkel a hallgató eljuthat a bemutatással demonstrált gyakorlati tevékenység szemléletes megismerésétől, az oktató által irányított gyakorláson át, az önállóan végzett tevékenységig.