A perifériás T-sejtes lymphoma a non-Hodgkin-lymphomák ritka heterogén csoportját képezi. Az összes non-Hodgkin-lymphoma 5-10%-át, az agresszív lymphomák 15-20%-át teszik ki. A konvencionális kemoterápiás kezelésre adott válasz jóval szerényebb, mint a B-sejtes agresszív lymphomákban. Emellett a T-sejtes fenotípus független prognosztikai tényező. A legtöbb T-sejtes lymphomában tradicionálisan anthracyclintartalmú kezelést alkalmaznak, melyre a betegek 50-70%-a komplett remisszióba kerül, azonban tartós túlélés csak mintegy 10-30%-ban érhető el. Az 5 éves túlélés 25-30%, kivéve az ALK-pozitív anaplasiás nagysejtes lymphoma szövettani típust. Hatékonyabb kezelési protokollok szükségesek a tartós betegségmentes túlélés javítása érdekében T-sejtes lymphomákban. A szerző az újabb kezelési lehetőségeket foglalja össze, bemutatva az új szerekkel folyó jelentősebb klinikai vizsgálatok eredményeit.