A gyermekkori lymphomák túlélési eredményei jelentősen javultak az elmúlt évtizedekben. Ma már a Hodgkin-kór 5 éves eseménymentes túlélése 90-95%, míg a non-Hodgkin-lymphomáé (NHL) 80-90%. Ma gyarországon is megközelítik az eredmények a legjobb nemzetközi adatokat. A továbblépés útja lehet az egyén re vagy kis betegcsoportokra szabott speciális kezelések, melyekkel a különösen rossz prognózisú betegek túl élése talán tovább javítható. A fejlődés másik útja a kezelések akut és késői toxicitásának csökkentése, hiszen az intenzív kezeléseknek számos súlyos, ill. tartós szövődménye lehet, melyek a gyógyultak életminőségét jelen tősen befolyásolhatják. Gyermekkori Hodgkin-lymphomában a PET/CT beillesztése a diagnosztikába és a terá piás válasz megítélésébe az egyik újdonság a jelenleg folyó tanulmányokban. Ezenkívül a sugárterápia is mind inkább visszaszorul gyermekkorban. A mostani protokoll csak 2 kemoterápiás blokk utáni rossz PET/CT válasz esetén javasol radioterápiát. Fontos szempont még a kezelés késői mellékhatásainak csökkentése. Ennek meg felelően randomizált módon a korábbi procarbazin helyett dacarbazint alkalmaznak. Lymphoblastos NHL-ben a nagy dózisú, leucovorin rescue-val adott, methotrexat (MTX)-kezelés helyett közepes adagú Capizzi (emelkedő dózis) MTX-kezelést alkalmazunk. Reményeink szerint a túlélési eredmények megtartása mellett kevesebb toxici tást észlelhetünk. Ugyanakkor a high-risk (HR) betegek több cyclophosphamidot és vincristint kapnak. Agresszív B-sejtes lmphomákban a fő újdonság a monoklonális ellenanyag (rituximab) kezelés beillesztése a primer kemo terápiás protokollokba. A HR-betegek esetében randomizált módon kerül beépítésre a rituximab, így a túlélés javulása várható. Bizonyos esetekben a toxicitás csökkentésére is használható rituximab. A korábbi német (BFM) alapú kezelések helyett a jövőben a francia (LMB) típusú protokollokat fogjuk használni. Magyarország is egyre nagyobb számban részt tud venni ezen klinikai tanulmányokban, így a jelenlegi jó eredmények további javulása és a gyógyultak esetében a késői mellékhatások további csökkenése várható. Farmakokinetikai és farmakogene tikai ismereteink bővülése szintén jelentősen hozzásegít a minél pontosabb és egyénre szabott kezeléshez.