A terhesek gondozásának nagy hagyománya van Magyarországon. A rendszerváltást követően a terhesgondozás egysége megszűnt, ellenőrzése fellazult. Az egészségügyi kormányzat húsz-harminc éves törvények módosításával és minisztériumi rendeletek kiadásával szabályozza a terhesgondozást, mely nincs összhangban az egészségügyben lezajlott változásokkal (szerkezetátalakítás, kapacitáscsökkentés, finanszírozási változások, magánorvosi tevékenység). A háziorvos, a szülész és a szülő intézmény választásának lehetősége és társadalmi igénye tovább árnyalja - bonyolítja - az előírás szerinti terhesgondozás folytatását. Az adatvédelmi szabályok szigorúsága miatt a tevékenység számonkérése nem kivitelezhető - csak egyedi és jogi úton történik. A háziorvosok szerteágazó tevékenységéből a szülésvezetés, így a terhesekkel való foglalkozás egyre inkább kikerül, az adminisztrációt a védőnők, a szakmai munkát a szülészetek vették át. A helyi lehetőségek szerint több terhesgondozási modell alakult ki változatos hatékonysággal, mégis az alapelvek megtartása mellett. A terhesgondozás célja az egészséges terhesektől szétválasztani, keresni az anyai, magzati betegség vagy magzatfejlődési zavar rizikójával rendelkező terheseket. Ez anamnéziselemzéssel, terhességi szűrésekkel végezhető - védőnői, alapellátási tevékenység. A kimutatott rizikó vizsgálata, követése, a kóros állapot kezelése szakorvosi tevékenység, intézeti hátteret igényel. A terhesség kimenetele szempontjából meghatározó a kóros állapot felismerésének ideje. A kezelések célja a kóros állapot megszüntetése, ha ez nem lehetséges, akkor a terhesség prolongálása mindaddig, amíg az anya és a magzat károsodást nem szenved, de a terhesség befejezésekor a magzat életképes.