Bevezetés: A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) magas prevalenciájú megbetegedés, magyar lakosságon végzett felmérés alapján előfordulását 1,5%-ra becsülik. Vezető tünetei a figyelemzavar, a hiperaktivitás és az impulzivitás egyaránt olyan jellemzők, melyek a kognitív folyamatokat jelentős mértékben befolyásolják. Cikkünk a felnőttkori ADHD-val élő betegek eseményfüggő potenciáljaival foglalkozik, az elektrofiziológiai módszerrel nyert információk alapján a funkciókárosodáshoz vezető lépéseket tekinti át a jelenleg rendelkezésre álló irodalmi adatok alapján. Módszer: Áttekintésünkbe az 1993 és 2010 között megjelent közleményeket a PubMed és a Medline keresőfelületet használva vontuk be. Elemzésünkben kizárólag klinikai vizsgálatokon alapuló kutatások eredményeit foglaljuk össze. Eredmények: A korai, szenzoros információfeldolgozást tükröző kiváltott válaszok közül szignifikáns eltérést az akusztikus N2 és P2, illetve a vizuális N2 esetében sikerült igazolni. A modalitástól kevéssé függő P300 komponens amplitúdója szignifikánsan alacsonyabb volt az illesztett kontrollcsoportéhoz képest, hasonlóan a hibázást követően megjelenő ERN-hez (error-related negativity). Következtetés: Mivel a felnőttkori ADHD kiváltott válasz vizsgálata a kutatói érdeklődés előterébe csak nemrégiben került, viszonylag kevés vizsgálati adat állt rendelkezésre. Tekintve, hogy a betegségre jellemző mindhárom magtünet jelentős hatást gyakorol az információ-feldolgozásra és az azt követő kognitív folyamatokra, a további vizsgálatokban kívánatos lenne a betegcsoport ADHD altípusok szerinti bontása, neuropszichológiai módszerek alapján.