A csípőtáji töréseket gyakoriságuk és jelentőségük kiemeli az osteoporosissal összefüggő kórképek sorából, mivel magas mortalitással járnak, a túlélők életminőségét súlyosan befolyásolják, a műtéti és ápolásirehabilitációs igény valamint a szövődmények gyakorisága miatt ellátásuk igen költséges. Hazánkban évente mintegy 12 ezer fő szenved el ilyen sérülést, akiknek 31%-a halálozik el egy éven belül. Ez 25% többlethalálozást jelent a teljes korcsoporthoz képest. Az életminőség csökkenés (járóképesség, fájdalom) jelentős, az önellátó képesség elvesztése a nagy számban egyedül élő idős ember szociális helyzetének romlásával jár. A költségek részben közvetlen (kórházi ápolás, utókezelés, szövődmények kezelése) részben közvetett módon jelentkeznek (szociális elhelyezés megoldása vagy családtag, ápoló biztosítása, stb.). Mindezek fényében felértékelődik a csontritkulás kezelésének, a csonttömeg és a csontminőség javításának valamint az esések prevenciójának a jelentősége. A hazai osteoporózis gondozást végző hálózat mind a diagnosztika, mind a terápia szempontjából európai mércével mérve is kimagasló színvonalon működik és a témában érintett szakterületek vezetői 2007-ben konszenzussal állapodtak meg a betegség optimális kezelésének és a törések megelőzésének kérdéseiben. A közlemény célja az olvasó számára összefoglalni a jelenleg elérhető magyar adatokat.