A szerző áttekintést ad a császármetszés gyakoriságának, javallatának és technikájának, főként a legutóbbi 50 évben végbemenet változásairól. Az ország szülész-nőgyógyász osztályvezető főorvosainak közreműködését kérve 5 tanszékvezető, 20 megyei szakfelügyelő főorvos, velük együtt összesen 54 osztályvezető főorvosnak a szerző kérdéseire adott válaszaira támaszkodva kísérli meg a császármetszés jelenlegi gyakorlatának bemutatását. A 2008. évi hazai adatokat összeveti az USA és az Európai Unió országainak a 2004. évi European Perinatal Health Reportban közölt adataival. Egy WHO által kezdeményezett széles körű, dél-amerikai felmérés megállapításaira emlékeztetve arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi (2008-ban 30,5%-os) császármetszés-frekvencia további növekedése már az anyai és a perinatális mortalitás és morbiditás növekedéséhez vezethet. A szerző úgy véli a császármetszés-frekvencia mérsékléséhez mindenekelőtt 3 dologra van szükség: 1. a profilaktikus javallatok körét - a szakmai ésszerűség határáig - szűkíteni kellene; - 2. a szakma szabályainak betartásával és az orvosi munka becsületének, társadalom általi elismertségének növelésével mérsékelni kellene az orvosi gondolkodást és döntéseket erőteljesen befolyásoló defenzív szemléletet; - 3. meg kell fékezni, meg kell akadályozni a csupán kérésre, orvosi javallat nélkül igényelt császármetszés elterjedését, térhódítását.