A mozgás- és táncterápiákban a vezetők szóbeli instrukcióikkal és saját testi jelenlétükkel indítják el, tarják fenn a mozgásos folyamatot. Az instrukciók a terápiás beavatkozás fontos eszközei. A táncterápia szakirodalmából hiányoznak az instrukcióról, az instruálás folyamatának vizsgálatáról szóló tanulmányok. A szerző kísérletet tesz az instrukciók elemzésére a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia kontextusában. A cikk először röviden vázolja a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia hatásmechanizmusa szempontjából kulcsfontosságú testtudati munkát és testtudati állapotot. Elemzi a testtudati állapot jelentőségét a vezető testi érzékenységének megteremtésében. Hogyan alakul és fogalmazódik a mozgás terében testi jelenlétével dolgozó, és a "kint" lévő vezetőben az instrukció? Hogyan hozza létre a vezető a mondatokat saját testi állapotaiból, rezdüléseiből? Milyen dinamikai hatások tükröződnek az instrukciókban? Mi a különbség a spontán születő és a reflektált instrukciók között? Hogyan igyekeznek a vezető(k) instrukcióikat a csoport aktuális és hosszmetszeti dinamikai állapotához igazítani? A szerző egy csoportfolyamat részletén keresztül világítja meg az instrukciók születésének bonyolult és sokrétű folyamatát.