A béta-adrenerg blokkoló szerek nagy pályafutást tettek az elmúlt évtizedekben és a mindennapos klinikai gyakorlatban ma sem nélkülözhetjük őket. A hipertónia-betegség kezelésében - annak pathomechanizmusa alapján - érthető miért értek el nagy sikereket ezzel a gyógyszer családdal a vérnyomás csökkentése terén. Annál váratlanabb volt, hogy a régebben használt és sok mellékhatással rendelkező béta-blokkolókkal végzett vizsgálatok eredményeit felhasználva frontális támadást indítottak az összes béta-blokkoló alkalmazása ellen hipertóniabetegségben. Az elmúlt két évtizedben kiderült, nincs két egyforma hatású béta-blokkoló, másrészt kifejlesztették a vasodilatátor hatású és kedvező anyagcsere effectusokkal rendelkező béta- blokkolókat. A 3. generációs béta-blokkolók vasodilatációt okoznak, antioxidáns hatásuk van és elősegítik a NO termelést és kiáramlást az endotheliurnból. A carvedilol és a nebivolol - más-más mechanizmus révén - képes kedvezően befolyásolni a lipid profilt és növelni a sejtek inzulin érzékenységét. Ha végig követjük cardiovascularis események megelőzésével foglalkozó metaanalysiseket, akkor a részletes vizsgálatnál olyan hibák vannak a következtetésekben a béta-blokkolók szemszögéből, melyeket az új béta-blokkolóval történő vizsgálatok ki fognak igazítani.