A 4. Magyar Antithrombotikus Irányelv (4. MAI) alapján a szerző áttekinti az egyes kardiovaszkuláris kórképekben (pitvari fibrilláció, kardioverzió, foramen ovale apertum, billentyűhibák, mechanikai és biológiai műbillentyűk, endocarditisek, koszorúér- és nagyér-meszesedés) az antikoaguláns kezelés és megelőzés indikációit és módját, nem érintve a trombocitaaggregáció-gátló kezelés kérdéseit. Összegezve: élethosszig tartó, illetve tartós antikoagulálás indokolt mechanikai műbillentyűk, pitvari fibrilláció esetén (kivéve, a ritka CHADS <1 eseteket); billentyűhibákban, ha azokhoz fibrilláció és/vagy szívüregi trombus, embólia társul, illetve, ha az antitrombocita kezelés az utóbbi megelőzésében nem bizonyult hatékonynak. Indokolt az antikoagulálás akut koronária történésekben is, függetlenül attól, hogy ST-eleváció kialakult-e vagy sem. Mélyvénás trombóziskor, beleértve az a. pulmonalist is, mindig indokolt a terápiás szintű antikoagulálás; aortaszklerózis esetén, csak ha mobilis trombus van az aortaívben. Az alvadásgátlást kis molekulatömegű, esetenként nem-frakcionált heparinnal indítjuk, majd hozzáadva az orális K-vitamin-antagonistát (VKA), a hatékony INR (2-3) elérését követően az utóbbival folytatni. A kezelés szükségessége az indikáció és az esetleges ellenjavallat(ok) alapján időről időre újraértékelendő.