A tényeken alapuló orvosi irányelvek a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) kezelésével kapcsolatban három területre összpontosítanak: az életmód megváltoztatására, a kardiovaszkuláris kockázati tényezők erélyes kezelésére és a vércukorszint normalizálására. A T2DM-re jellemző a perifériás inzulinrezisztencia, a hasnyálmirigy csökkent inzulinszekréciója és a máj fokozott glükózleadása. A betegség kezelésére alkalmazott gyógyszercsoportok ezek közül egy vagy több eltérést befolyásolnak kedvezően. Elsővonalbeli szernek a májban a glükózleadást csökkentő és a perifériás szövetek inzulinérzékenységét is fokozó metformint tekintjük. A további választási lehetőségek: a szulfonilureák vagy egyéb inzulinszekréciót fokozó szerek, az alfa-glükozidáz-gátlók és a tiazolidindionok. Az utóbbi években, a klinikai gyakorlatban is alkalmazzák az inkretin-mimetikumokat és az inkretin hatást fokozó DPP-4 gátlókat is. A vércukorszint normalizálása érdekében a különböző hatásmechanizmusú gyógyszerek kombinálhatóak egymással, illetve többségük inzulinkezeléssel is kiegészíthető.