A vércukorszint-emelkedés indukálta bélhormonok (inkretinek) közül a glükagonszerű peptid-1 (GLP-1) jelentősége emelkedik ki. Az inzulinhoz hasonló (inzulinmimetikus és inzulinnotróp) és attól független hatásai részben receptoriális, részben receptormentes módon érvényesülnek és szisztémásan a szövetek jobb glükózfelhasználást célozzák, de egyéb előnyös hatásmechanizmusok is szerepet játszanak. Az extrapancreatikus hatások közül a kardiovaszkuláris rendszert érintő kedvező hatékonysága révén további előnyt jelent az ISZB által veszélyeztetett T2DM-es betegek kezelését tekintve. A GLP-1 szintetikus formái közül a GLP-1-analóg liraglutiddal történt a legtöbb humán vizsgálat. A vércukorháztartás javítása mellett a liraglutid vérnyomáscsökkentő, testsúlyredukciót létrehozó és a lipid szinteket kedvezően alakító eredményessége mellett direkt kardiovaszkuláris hatásai révén potenciális előnyökkel rendelkezik, így mérsékli a kardiális posztiszkémiás károsodás nagyságát és javítja a kontraktilitási kapacitást.