A különféle fenotípusú szívelégtelenség kialakulásában fontos szerepük van az öröklődő mutációknak. Számos ismert genetikai variancia azonban nem okoz betegséget, viszont bizonyos tényezők fennállása esetében befolyásolhatják a betegségre való hajlamot, illetve a gyógyszeres kezelés hatékonyságát. Ebben a tanulmányban a szívelégtelenség egyénre szabott terápia eddig legtöbbet tanulmányozott szignalizációs mechanizmusának, a béta-adrenerg hatást alakító polimorfizmusok jelentőségét írjuk le az eddigi reprodukálható eredmények tükrében.