Ugróízületi artroszkópia helye a modern ortopédiában. Az ugróízületi artroszkópia lehetővé teszi az összes ízületen belüli képlet közvetlen vizualizációját. A technikai fejlődés és az ugróízület anatómiájának teljes megértése hozzájárult ennek a módszernek diagnosztikus és terápiás alkalmazhatóságához az ugróízületben. A leggyakrabban alkalmazott behatolások a klasszikusak: anteromedialis, anterolateralis, posterolateralis, posterocentralis és posteromedialis, a legritkábban a transmalleolarist használják. A diagnosztikus beavatkozások javallatai közé tartozik a magyarázhatatlan fájdalom, duzzanat, mozgásbeszűkülés, instabilitás, elakadás és kattanás. A terápiás javallatok magukban foglalják az osteochondralis defektusokat, csontos és lágyrész ütközést, synovectomiát, szabadtest eltávolítást, arthrofibrosist, ízületbe hatoló töréseket. Alkalmazzák az artroszkópiát merevítéshez és szeptikus folyamatok esetén átöblítéshez. Az ugróízületi artroszkópia abszolút ellenjavallatát képezik a lágyrész infekciók és a negyedfokú degeneratív ízületi elváltozások. Az ugróízületi artroszkópiák 15-17%-ban fordul elő szövődmény. A leggyakoribbak (kb. 50 %) a neurológiaiak, a n. peroneus bőrágainak, n. suralis, n. saphenus és mély peroneus idegek károsodása a legvalószínűbb. Ritkábban fordulnak elő artéria- és ínkárosodások, ízületi felszín iatrogén sérülései és sebfertőzések.