Háttér és célkitűzés: A percutan vertebroplastica (PVP) rendkívül hatékony módszer az osteoporoticus csigolyatörések okozta fájdalom csökkentésében. A beavatkozás után azonban a betegek egy része újabb kompressziós törést szenved. A vizsgálat célja az újabb törések gyakoriságának felmérése, valamint a PVP okozati szerepének becslése volt a kezelt betegcsoportban. Betegek és módszer: A retrospektív vizsgálatban áttekintettük az 5 és fél év alatt, csontritkulás talaján csigolyatörést szenvedett és PVP-vel kezelt, egymást követő betegek adatait. A vizsgálati csoportot a teljes populáció azon tagjai alkották, akik a csigolyastabilizáció után újabb törést szenvedtek. A vizsgálat elsődleges végpontja a PVP után kialakult újabb törések előfordulásának gyakorisága volt. A másodlagos végpontot a korábban kezelt csigolyákkal szomszédos szegmentumokban, 90 napon belül kialakult újabb törések képezték, ugyanis ebben a csoportban feltételezhető leginkább a PVP biomechanikai kiváltó szerepe. Eredmények: Összesen 396 beteget kezeltünk PVP-vel osteoporoticus csigolyatörés miatt. Az átlagéletkor 68+-11 év volt. A betegek 77%-a nő. Összesen 73 beteg szenvedett a PVP után újabb törést (vizsgálati csoport), amely a teljes populáció 18,4%-át képezte. Ebben a csoportban egy főre átlagosan 3,8 csigolyatörés jutott. A PVP-vel szomszédos törések szignifikánsan gyakrabban fordultak elő, mint a távoli szegmentumot érintő fracturák. Összesen 44 beteg szenvedett szomszédos csigolyatörést a PVP utáni 90 napon belül, ők a teljes populáció 11%-át képviselték. A teljes populációhoz viszonyítva ebben a csoportban szignifikánsan kevesebb volt a férfi. Következtetés: PVP után közel minden ötödik betegnek van arra esélye, hogy újabb törést szenvedjen, azonban a korábban elvégzett csigolyastabilizációnak valószínűleg csak minden tizedik betegnél lesznek biomechanikai következményei, egy újabb fractura formájában.