A Szent János Kórház Ortopéd-Traumatológiai Osztályán 2006-ban indult a marker-alapú radio-sztereometriai analízis használata. A vizsgáló módszer bevezetésének feltétele a helyi viszonyokra alkalmazott mérési módszer kidolgozása és a mérési rendszer pontosságának és reprodukálhatóságának megállapítása. A rendszert térdízületi protézisek esetében a rövid idő alatt kialakuló korai és a tartós terhelés hatására kialakuló késői lazulások, valamint a polietilén betétek kopásának utánkövetésére kívánjuk használni. Ennek megfelelően a rendszer interpolációs mérőkeretét alkalmazzuk, exponáláskor a két egymásra merőleges röntgencső a filmtől 1 méter távolságban van.  Előkísérletekkel megállapítottuk, hogy a két cső közötti időkülönbség 1 másodperc, az exponálást a vízszintes elhelyezkedésű csővel 52 kV, 25 mA, 0,125 s exponálási jellemzőkkel, a függőleges elhelyezkedésű csővel 60 kV, 25 mA, 0,125 s exponálási jellemzőkkel kell végezni.  A rendszer hitelesítését három módon végeztük, a beállított exponálási értékekkel 25 felvételt készítettünk a keretről és 2×25 felvételt készítettünk a keretbe helyezett fémtárgyról. A markerek koordinátáit a feldolgozó program segítségével két független mérő személy meghatározta és kiszámítottuk az intra-, és interobserver variációt. A keret esetében az intraobserver variáció maximális értéke 0,008 mm, az interobserver variáció 0,01 mm, míg a fémtárgy esetében 0,02 és 0,04 mm.  Megállapítható, hogy a helyi viszonyokra alkalmazott mérési módszer pontossága megfelel a nemzetközi irodalomban található adatoknak.