A krónikus határterületi betegségek inter- és multidiszciplináris természete miatt az egyre differenciáltabb egészségügyi ellátási hálózat keretén belül a korszerű FNO szemléletű rehabilitációs programok megvalósítása jelenleg megoldhatatlan feladatot jelent. Pedig a rehabilitáció társadalmi jelentősége fokozódik. A tanulmány áttekinti a krónikus epilepsziák pszichiátriai kísérőjelenségeit. Ezen belül bemutatja a specifikus pszichopatológiai szindrómákat, valamint a rehabilitáció szempontjából jelentős egyéb jelenségeket. Fontossága, általános alkalmazhatósága és jelentőségének alulbecsültsége miatt a rehabilitáció nézőpontjából részletesebben elemzi az orvos-beteg kommunikáció, a pszichoedukáció és az egyszerű pszichoterápiák elemeit. Az epilepsziospecifikus módszerek között áttekinti a rohamgátló eljárásokat, majd a leggyakoribb komorbid pszichoszindrómák (szorongás, hangulatzavar, pszichózis, kognitív zavar) rehabilitációs lehetőségeit taglalja. A rehabilitáció általános és speciális nehézségének bemutatása után az eszköztár és az intézményrendszer ismertetése következik. A szerző megfogalmazza azokat a feladatokat, amelyek megoldása elvezethet a pszichiátriai zavarban szenvedő epilepsziás betegek sikeresebb rehabilitációjához. A szakmai ajánlás és ellátási kritériumrendszer modellje lehet egyéb krónikus határterületi betegségek rehabilitációs ajánlásainak kidolgozásához.