Napjainkban a növényi hatóanyagok gyógyászati és preventív felhasználása reneszánszát éli, a hazai és európai gyógyszerkincset egyaránt gazdagítva. Irodalmi adatok szerint számos hatóanyag molekuláris biológiai, in vitro és in vivo hatásai kerültek vizsgálatra. A Magyar Gyógyszerkönyvekben hivatalos drogok száma 1871 és 2003 között növekedést mutat. A kutatási eredmények bizonyító erejű hatására számos, a korábbi hatékonyságra vonatkozó bizonyítékok hiányában a gyógyszerkönyvekből törölt gyógynövény ismét a gyógyítási paletta részét képezi. Mindazonáltal a molekuláris epidemiológiai vizsgálatok további, népgyógyászatban elterjedt növényfaj oknak gyógyító és kemopreventív hatásaira szolgáltattak bizonyítékot, pl. a macskakarom (Uncaria tomentosa (Willd.) DC.) és a trombitafa (Tabebuia avellanadae Lorentz ex Griseb) esetében, míg számos aggályosnak tartott fajok pl. a fekete nadálytő (Symphytum officinale L.) hatóanyagainak toxikus, karcinogén hatását is megerősítették. Munkánk során összegeztük a hatályos VIII. Magyar Gyógyszerkönyv (Ph. Hg. VIIL) néhány hivatalos drogja, néhány nem hivatalos, de a gyakorlatban alkalmazott drog, számos tumorbiológiai hatással rendelkező hatóanyaguk és a molekuláris biológiai, epidemiológiai szakirodalom összefüggéseit. Ezek az eredmények a sokszínű hatásmechanizmusok különféle, hozzájuk rendelhető kísérletes módszerekkel véghezvitt feltérképezésének sikerét támasztják alá, melyek tudományos pontossággal erősítik meg, vagy vetik el indokolt esetben azok helyét és létjogosultságát a humán felhasználás területein. Megállapíthatjuk, hogy a fitoterápiában óriási potenciál rejlik, mind kurativ, mind preventív szempontból. Ezen felül fontos az ismert gyógyhatások molekuláris biológiai hátterének a feltárása és a fitoterapeutikumok megbízhatóságának bizonyítása, mert pl. a biológiai variabilitás - metabolizáló enzimek genetikai polimorfizmusa - révén is eltérő biológiai hatásokhoz vezethet a fitoterápia, miként a gyógyszeres terápia is.