Oxidatív stressz és antioxidáns terápia égési trauma után : az n-acetilcisztein szerepe a klinikai gyakorlatban - pilot study / Földi Viktor [et al.]
Bibliogr.: p. 43-44. - Abstr. hun., eng.
In: Érbetegségek. - ISSN 1218-3636. - 2009. 16. évf. 2. sz., p. 35-44. : ill.
Célkitűzés: az égési trauma jelentős oxidatív stresszt vált ki a szervezetben, azonban még kevés adat áll rendelkezésre az égési sérültek antioxidáns terápiájának hatékonyságáról. Munkánk során vizsgálni kívántuk a kiegészítő antioxidáns kezelés hatását súlyos égési traumát szenvedett betegek oxidatív stressz válaszára. Beteganyag és módszer: 16 beteget vontunk be vizsgálatunkba, akiket két csoportra osztottunk. A folyadékterápiát mindkét betegcsoportban azonos módszerrel végeztük, amit a második csoportban nacetilcisztein kezeléssel egészítettünk ki. A betegektől vénás vérmintát vettünk közvetlenül a felvétel után, majd ezt követően öt napig naponta. Meghatároztuk a vérképet és az oxidatív stressz markereit. A csoportokban mért adatokat egymáshoz, valamint egészséges populációhoz (n=9) viszonyítva értékeltük. Eredmények: a két csoport betegeinek kora és égett testfelületük nagysága között nem volt szignifikáns különbség. A felvételkor mért magas fehérvérsejt szám a harmadik napra mindkét csoportban normalizálódott. A kifejezett granulocitózis és limfocitopénia fokozatosan javult az n-acetilcisztein csoportban, míg az n-acetilcisztein kezelés nélküli csoportban a leukociták relatív aránya a 4. naptól ismét emelkedést mutatott. A plazma malondialdehid szintje, valamint a teljes vér indukált szabadgyök termelése mindkét betegcsoportban magasabb volt a kontroll populáció értékeihez viszonyítva. A gyöktermelés-maximum szignifikánsan magasabb volt az n-acetilciszteinnel kezelt csoportban a kezeletlen csoporthoz képest a 4. és az 5. napon. Az n-acetilcisztein kezelés kifejezetten megemelte a plazma szulfhidril csoportok szintjét, és a glutation szint is hamarabb normalizálódott. A szuperoxid diz-mutáz és kataláz enzimek aktivitásának alakulását az n-acetilcisztein kezelés nem befolyásolta. Az n-acetilciszteinnel kezelt csoportban magasabb volt a betegek túlélése a kezeletlen csoporthoz viszonyítva (63% vs. 37%), azonban ez a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns. Konklúzió: előzetes eredményeink szerint az égett betegek kiegészítő n-acetilcisztein kezelése emeli a szervezet endogén, nem enzimatikus antioxidáns szintjét, de nem csökkenti a prooxidáns paramétereket, különösen nem a fehérvérsejtek aktiválódását. A kutatást az OTKA K060227 támogatta.