Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=85909
MOB:2009/3
Szerzők:Demeter Judit
Tárgyszavak:ANTITESTEK, MONOKLONÁLIS; LYMPHOMA, NON-HODGKIN-
Folyóirat:Orvosképzés - 2009. 84. évf. 3. sz.
[https://www.semmelweiskiado.hu/termekek/folyoiratok]


  Monoklonális antitestek a non-Hodgkin-lymphomák kezelésében / Demeter Judit
  Bibliogr.: p. 221-222. - Abstr. hun., eng.
  In: Orvosképzés. - ISSN 0030-6037. - 2009. 84. évf. 3. sz., p. 213-222. : ill.


A non-Hodgkin-lymphomák 90%-a B-sejtes fenotípusú. A betegek kezelésében a monoklonális ellenanyag kezelés elérhetővé válása forradalmi változás. Az első monoklonális antitest a rituximab volt, mely egy CD20-ellenes monoklonális antitest, s amelyet az FDA eredetileg relabált, vagy refrakter mérsékelt malignitású (indolens), vagy follicularis CD20+ non-Hodgkin-lymphoma kezelésére törzskönyvezett. Az eddigi legátütőbb kezelési sikereket a rituximab (MabThera) azonban végül is nem follicularis lymphomában, hanem - kemoterápiával kombináltan adva - diffúz nagy B-sejtes lymphomában érte el. Gyakorlatilag minden CD20+ lymphomában kitűnő, illetve a korábbinál jobb kezelési eredményeket érhetünk el rituximab alkalmazásával. A monoklonális CD20-ellenes antitest radioizotóppal való konjugálása egy olyan lépés, ami által a szer nemcsak a CD20+ daganatos sejtet, de a környezetében levő, a CD20 antigént nem hordozó sejteket is pusztítja. Az ibritumomab tiuxetan (Zevalin) törzskönyvi javallata follicularis lymphomában már nemcsak a relabáló vagy terápia rezisztens betegség, hanem konszolidációs kezelésként is adható remisszió indukciós kezelés után, előzőleg kezelésben nem részesült, follicularis lymphomában szenvedő betegeknél. A B-sejtes, mérsékelt malignitású non-Hodgkin-lymphomák közé tartozó entitás a leggyakoribb leukaemia féleség, a krónikus lymphoid leukaemia (CLL) is. Ezen betegségben a prognózis igen nagy mértékben a betegség intrinsic genetikai tulajdonságaitól függ. Az eddigi kemoterápiás próbálkozások, különösen a purin nukleozid analógok számos tekintetben előrelépést jelentettek az alkiláló szerekhez képest, de az össztúlélés tekintetében nem volt lényeges előrelépés. A monoklonalis antitestek a CLL-s beteg számára is új korszakot jelenthetnek, az alemtuzumab (CD52 ellenes monoklonalis antitest) éppen azon betegek számára jelenthet előnyt, akikben a betegség genetikai sajátságai folytán purinanalógokkal szemben rezisztens. A legújabb eredmények szerint pedig a jelenleg standardnak számító fludarabin-cytoxan kezelés anti-CD20 monoklonális antitesttel, rituximabbal való kiegészítése túlélési előnyt nyújthat CLL-ben.