Az utóbbi évtizedben a diagnosztikai képalkotó eljárások eszközrendszere óriásit fejlődött: új eszközök kerültek piacra, a régebbi technikákat tökéletesítették, így a klinikus-gyermekgyógyász számára a diagnosztikai képalkotás választéka jelentősen bővült. Az új és régi lehetőség alkalmanként mint alternatíva jelentkezik, esetenként azonban egymást kiegészítik, ami még növeli a dilemmát: melyiket válasszam? A dolgozat célja összefoglalni az elmúlt évtized fejlődését, és megpróbál segíteni a diagnosztikai eszközök helyes megválasztásánál a különböző gyermekgyógyászati kórképekben.