A peteérést elősegítő gyógyszerek alkalmazása és az asszisztált reprodukciós technikák "mellékhatásaként" a hármas ikerterhességek gyakorisága az utóbbi években többszörösére emelkedett. Hármas ikerterhességben a szinguláris terhességekhez képest jelentősen kedvezőtlenebbek a perinatalis mortalitási és morbiditási mutatók, és számos súlyos anyai szövődmény is gyakrabban fordul elő. Ezen az utóbbi évtizedekben a szülészet és a perinatológia tudományának jelentős fejlődése ellenére sem sikerült változtatni. Az eredmények javítására új és orvosilag elfogadható lehetőséget jelent a hármas ikerterhességek kettes ikerterhességre történő redukciója. Retrospektív kohorsz tanulmányunk célja a magyar hármasiker populáció egy nagy esetszámú reprezentatív mintájában és egy hasonló esetszámú kettesiker populációban az anyai szövődmények arányainak, valamint a perinatalis halálozási mutatók értékeinek az összevetése, és ez alapján a hármas ikerfogamzások kettes ikerterhességre történő redukciójának biológiai indikátorokkal történő megerősítése vagy elvetése. Hármas ikerterhességben a terhesség alatt és a szülés utáni időszakban nem nagyobb az anyai szövődmények kockázata, mint kettes ikerterhességben, eltekintve a transitoricus hypertoniától és a PUPPP-től, amelyek a terhesség sorsát nem befolyásolják. Az idő előtti fájások aránya nagyobb, hosszabb a kórházi kezelés ideje, és előbb kezdődik a hospitalizáció. Noha a hármas ikerterhesség hamarabb befejeződik, az átlagos születési súly kisebb, és az újszülöttek egy- és ötperces Apgar-értéke is alacsonyabb, az igen éretlen, illetve az éretlen koraszülések arányában, valamint az igen-igen kis súlyú újszülöttek arányában nincs különbség. Nincs szignifikáns eltérés a késői intrauterin mortalitás, a neonatalis halálozás és a perinatalis mortalitás arányában sem.