A pikkelysömörös plakk kialakulása bonyolult, térben és időben összerendezett sejtműködési zavar eredménye. A sejtek viselkedését és mozgását a bőrben citokinek és kemokinek határozzák meg, így ezek a molekulák alapvető szerepet töltenek be a betegség patogenezisében. A bőr, az ízületek, a körmök, és feltehetőleg az egyéb szervekben létrejövő strukturális és funkcionális károsodás hátterében a citokinek és kemokinek által mediált krónikus gyulladás áll. Az elmúlt évtizedek intenzív kutató munkájának köszönhetően a citokinek működésének befolyásolása mára a pikkelysömör terápiájának részévé vált. A cikkben a szerzők összefoglalják a citokinek és kemokinek pikkelysömörben betöltött patogenetikai szerepét, és az antipsoriatikus citokin gátlás jelenlegi és közeli jövőbeni lehetőségeit.