Tekintettel arra, hogy a korai kardiovaszkuláris halálozás magyarországi prevalenciája igen nagy és annak egyik legfontosabb kockázati tényezője a rosszul beállított magasvérnyomás betegség, minden új terápiás lehetőséget részletesen meg kell vizsgálni a célvérnyomás könnyebb elérése érdekében. A hypertonia krónikus, tünetszegény állapot, kezelése egy életre szól, ezért a betegek még saját vérnyomásuk nagyságának ismeretében is rangsorolják a gyógyszereket és azokat részesítik előnyben, amelyek hatékony vérnyomáscsökkentés mellett nem rontják az életminőségüket. Az angiotensin II (AII) ATI-receptorának szelektív blokkolóit (ARB) mintegy 15 éve alkalmazzák egyre nagyobb sikerrel. Ismereteink szerint ez a legkevesebb mellékhatással bíró, legspecifikusabb vérnyomáscsökkentő csoport, miközben a szívelégtelenség és a diabeteses nephropathia kezelésére, újabban pedig kardiovaszkuláris prevencióra is jól használható. A valsartan hatásának kialakulásához nem szükséges aktív májmetabolizmus. Felszívódása a béltraktusból kiváló. Csúcskoncentrációját a plazmában a bevétel után 2 órával éri el, plazmafehérje kötése 95 %-os, felezési ideje 6-9 óra. Csupán 10 %-a bomlik le, 30 %-a ürül a vizelettel, 70 %-a pedig a széklettel. Szelektíven, nem kompetitív módon, nagy specificitással, a dózis nagyságának függvényében blokkolja az ATI-receptort. Számottevő gyógyszer-interakciója nem ismert. A maradék/csúcshatás aránya 70-80 %. Ajánlott dózisa 80-320 mg, hypertoniában ez naponta egyszer, szívelégtelenségben a toleranciától függően kétszer adandó be. Több vérnyomáscsökkentővel, így pl. a thiazid típusú diuretikumokkal jól kombinálható. A thiazidok az elektrolit abszorpció tubuláris mechanizmusaira hatnak, fokozzák a nátrium kiválasztását és következményesen csökkentik a plazma volument, amely viszont a RAAS aktiválódásával jár együtt. Ez utóbbi ellen hatnak az ARB-k, ezért thiaziddal való kombinációjuk patofiziológiailag logikus, a vérnyomáscsökkentés szempontjából pedig additív.