Az incontinentia a medicina érdeklődésének a középpontjába került, mert míg az átlagpopuláció 2%-át érinti, addig az idős korosztályban ez az arány akár 25-60%-ot is elérhet. Az elmúlt év során ebben a témakörben megjelent cikkek között ízlésem szerint válogattam. Ahhoz, hogy az analis continentia sebészeti vonatkozásaival foglalkozó közleményeket megértsük, az analis continentia alapjait legalább nagyvonalakban meg kell értenünk. Ezen komplex mechanizmus - záróizomzat, reservoir-kapacitás, sensoros és reflexes működés, székletkonzisztencia - bármely sérülése incontinentiát okozhat. A záróizom működési zavarainak kezelési módjai közül a korábban oly népszerűnek tűnt dinamikus gracilis plasztika fokozatosan csak egy lesz a sebészi lehetőségek között. Hátterébe kerülésének oka a beavatkozás bonyolultsága, és ehhez képest nem tökéletes az eredmény. Az arteficialis analis sphincter a záróizompótlás másik lehetősége, mely régóta kísérletezés alatt áll, de technikai nehézségek miatt mostanáig széles körben nem terjedt el. Ez a tendencia fokozatosan megváltozik, egyre több centrum végez most már ilyen beavatkozást, az eredmények azonban változók. A mai napig még az újdonság erejével ható sacralisideg-stimuláció továbbra is slágertéma. Most jelennek meg az első közlemények a hosszabb megfigyelésről. Az eljárás az első közlések szerint úgy az incontinentiát, mint az obstipatiót kedvezően befolyásolta. Az eljárás jól kidolgozottnak tűnik. A stimuláció a denervált, de egyébként intakt záróizom-apparátus működését próbálja helyreállítani. A stimuláció a rectum szenzibilitását növeli, így a rectum kiürülési zavarait az eljárás mérsékelheti. Az újabb vizsgálatok azonban ennél többet mondanak, a stimulációnak a continentia szempontjából kedvező hatása van a colon működésére is.