A szerzők felső testféli (axillaris és palmaris) hyperhidrosis kezelésével kapcsolatos gyakorlatukat foglalják össze. Ismertetik a kóros izzadékonyság klinikai jellemzőit, előfordulási gyakoriságát és patoanatómiai sajátosságait. Bemutatják közel 40 éves gyakorlatukban alkalmazott kezelési módszereiket, azok változását a technikai fejlődés és az újabb ismeretek tükrében. Az első időszakban a nyílt (axillaris) thoracotomiában végzett mellűri deszimpatizációs módszerüket a későbbiekben minimalizált feltárásból (minithoracotomia) történő sympathectomia váltotta fel, amelyet a sympathectomia végzésére osztályukon több mint egy évtizede alkalmazott VATS-módszer követett. A sympathectomiás gyakorlatban kezdettől a Smithwick-féle (T2-T3 ganglionokat és a köteget eltávolító) megoldást alkalmazták. Ismertetik a konzervatív kezelési próbálkozásokat, a lokális excisiós megoldások kritikáját, valamint a plasztikai sebészeti gyakorlatban alkalmazott Clostridium botulinum által termelt Botulinum toxin- (Botox-) kezeléseket, azok technikai kivitelezését és eredményességét. Az irodalomban olvasható előfordulási gyakoriság (0,1-1,0%) nagyszámú megoldatlan hyperhidrosis-esetre utal, amely hatékonyabb kivizsgálási és betegirányítási feladatokat igényelne. Tapasztalataik alapján a legeredményesebb módszernek a felső testféli hyperhidrosis kezelésében a T2-T3 ganglionokat és az érintett szimpatikus köteget magában foglaló reszekció tartható. Kétoldali érintettség esetén az egy ülésben végzendő bilateralis VATS-műtét ajánlott. A konzervatív lehetőségek közt - egyedi mérlegelés alapján, döntően axillaris érintettség esetén - a Botox-kezelés lehet hatásos. Jelentősebb, az eredményességet befolyásoló szövődményt vagy kompenzatorikus hyperhidrosist nem észleltek.