Az akut myeloid leukaemia ma is a legrettegettebb betegségek közé tartozik. Az elmúlt 35 évben gyógyíthatósága sokat javult. Ez a javulás az egyre intenzívebb kemoterápiás protokolloknak, az egyre jobb szupportív terápiának, valamint az esetek egy részében az őssejt-transzplantációnak köszönhető. Célzott terápiás lehetőséget a sejtfelszíni antigének ellen kifejlesztett monoklonális ellenanyagok kínálnak, hatékonyságuk pedig citosztatikum vagy radioaktív izotóp hozzáadásával növelhető. A myeloid blaston expresszált CD33 sejtfelszíni antigén megfelelő célpont. A konjugálatlan CD33-ellenes antitest, a lintuzumab, valamint a toxinnal konjugált CD33-ellenes antitest, a gemtuzumab ozogamicin (GO) monoterápiában történő alkalmazása idős betegpopulációban túlélési előnyt jelent. Az elmúlt évtizedben számos kombinációban alkalmazták a GO-t idős és fiatal, relabált, refrakter és újonnan diagnosztizált AML-ben egyaránt. Bővül a tapasztalat a radioizotóppal kombinált monoklonalis antitestek (CD33, CD45, CD66) alkalmazását illetően a transzplantációt előkészítő kondicionáló kezelés részeként. A diagnosztika fejlődésével, az egyes altípusok hátterében álló molekulárgenetikai eltérések megismerésével további új lehetőségek nyílnak a gyógyszerfejlesztésben. A valódi siker egyelőre várat magára.