Az agydaganatok prognózisa igen rossz, különösen a leggyakoribb felnőttkori központi idegrendszeri tumoré, a glioblastomáé. A gyógyító kezelésre az egyetlen reményt a műtét jelenti, de ez is csak az esetek kis részében, míg a sugár- és a tradicionális kemoterápia hatékonysága a túlélést tekintve igen csekély. Az utóbbi években számos olyan molekuláris eseményt sikerült azonosítani, amelyek részben prediktív markerként szolgálhatnak (pl. 1p/19q együttes deléciója, vagy az MGMT metilációja), részben terápiás célpontként. A legtöbb molekuláris célpontok elleni szer az eddigi tapasztalatok szerint monoterápiában nem bizonyult eredményesnek. Valószínű, hogy jobb megközelítést jelentenek a kombinációk és/vagy a többcélpontú szerek. Bíztatóak az angiogenezist gátlókkal végzett eddigi vizsgálatok. Ahhoz, hogy az egyéni kezelés számára a legmegfelelőbb tervet ki tudjuk alakítani, hasznosnak látszanak a gén- és mikroRNS-ek expressziós profiljai.