A mozgásszervi megbetegedések gyakori panaszt okoznak az ápolói hivatást gyakorlók körében. Ennek kialakulásában több tényező is szerepet játszik. Az intenzív megterhelő munka, a stressz, a munkahelyi kiégés, a krónikus kimerültség és a depressziós állapotok előfordulása. A mindennapi munka során a rossz munkakörülmények, az alacsony ápolói létszám, a változások követése okozta komplex igénybevétel testi és lelki zavarokhoz vezethet. A túlfeszített munka, az oktatás eredménytelensége, az atraumatikus betegmozgatási módszerek alkalmazásának ismerethiánya szintén hozzájárulhat a fenti következmények kialakulásához. Nemcsak Magyarországon, hanem a világ fejlett országaiban is előkelő helyet foglalnak el a mozgásszervi megbetegedések. Ezt a tényt a betegellátásban dolgozó ápolók munkahelyi körülményei is növelik (nem megfelelő betegágyak, hiányos segédeszközök, mozgatási technikák ismeretének hiányossága stb.), megalapozva annak kockázatát, hogy hátsérüléssel kapcsolatos megbetegedést szenvedjenek el. Ha az ápoló kiesik a munkából, akkor személye nehezen pótolható, figyelembe véve a mai magyar ápolóoktatást. A szakma nem vonzó az érettségire épülő képzések körében. Egyelőre nem biztosított az a motiváció, ami ezt megváltoztatja, sem anyagilag, sem erkölcsileg. A magyar szakirodalmi adatok között kevés publikáció található, amely a témával felmérési adatokkal alátámasztva foglalkozik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a magyar egészségügy területén dolgozók között ez a probléma nem létezik, illetve nem olyan mértékű, mint a külföldi szakirodalom közlései alapján. Az Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet az egészségügyi tárca felkérésére az ápolók betegemelésből, -mozgatásból eredő terhelésének felmérésére 1998-ban végzett vizsgálatot.